2020.01.27. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Télapó és az éjféli nap

Mi jut az eszünkbe Lappföldről? Északi fény, Télapó, sok-sok hó, nagy hideg...pedig sok minden mást is rejteget e csodás vidék.

Vereckei András
2013.12.26  13:53   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Ha azt mondom, Lappföld, mi jut eszünkbe? Legyen mondjuk északi fény, Télapó, sok-sok hó, nagy hideg és az egész valami nagyon ismeretlen egzotikum nagyon északon. Bizony, egzotikum északon is van, nem csupán a pálmafás és fehér homokos óceáni szigeteken.
Ráadásul előbbi még közelebb is található. Arra nem vennék mérget, hogy az utazás ára ennyivel kedvezőbb is lesz. Nem a kedvét szegném bárkinek is, de meglehet, Skandináviába eljutni viszonylag olcsó, a régión belül viszont a szálláshelyeken és az éttermekben borsos árakkal találkozhatunk. De egyszer az életben megéri Európa e távoli fertályát is bejárni.

Márton lúd hátán

Ha Lappföld, akkor sokaknak Finnország jut az eszébe, noha a terület legkisebb része esik ide. Lapp, azaz számi rokonaink földje valójában ennél nagyobb területet ölel fel. Az oroszországi Kola-félszigettől a nyugatnorvég partokig találkozunk az északon szokatlanul barna bőrű lappokkal, akik például a mai Svédország területén sokáig majdhogynem ismeretlenek voltak egy átlag svéd számára - egzotikum. Először igazán behatóan talán a reformációt a svédekhez elhozó I. Gusztáv ismerkedett velük, adóügyi vonalon, mivel a félig nomád lappok pénze is jól jött a derék király gyakori fegyveres csetepatéinak finanszírozására. Pár évszázaddal később a természettudós Carl von Linné ennél békésebb szándékkal érkezett, a világ botanikai és állattani ismereteinek bővítése érdekében. És hasonló ismeretterjesztő szándékkal repült ide Nils Holgersson Márton lúd hátán, Kákalaki Akkáék társaságában. Selma Lagerlöf könyve a délsvéd kisfiú csodálatos utazásáról voltaképpen mesés földrajzkönyvnek készült.

Az éjféli nap sugara
Ezen jeles személyek nyomában elindulva észak fele elkezdenek ritkulni a fenyvesek, a tavak egyre nagyobb felületűvé válnak, majd a dimbek-dombok merész gránitsziklákká csipkésednek. Játsszuk azt, hogy nyár van, július! Éjfélt üt az óra, a nap az északi horizonton narancssárgán világít, majd elindul a zenit felé. És nem megy le két hónapon át, ami a közép-európai utazó számára némi biológiai időzavart okozhat. Az északi sarkkört már átléptük. Erről értesülünk, hisz több helyen is ki van táblázva. Sőt a finneknél, ha Rovaniemi városánál lépi át az ember a nevezetes szélességi kört, még meg is ünneplik.
Vessük bele magunkat nyitott szívvel a háborítatlan természetbe, hisz Európa legérintetlenebb tája terül itt el több magyarországnyi négyzetkilométeren. Egy túra a vasércéről híres, de ipari város benyomását kevésbé keltő svéd Kiruna környéki hegyeken, látogatás a mélyben ma is üzemelő, a földrajzórákról talán ismert vasércbányában, vagy a közeli Abiskóból egy libegőzés a síterepként üzemelő Nuolja-hegy tetejére? Igen. Utóbbiról letekintve körös-körül szinte semmi nyoma az emberi tevékenységnek, csupán a félbalatonnyi Torneträsk tó mosolyog vissza olyan kéken, amit csak északon lát az utazó. A forróbb vérűek nyugodtan mártózzanak meg benne, ha szép napos az idő. És ez sem ritka errefelé. Munkatársunk a megmondója, hogy egyik ottjártakor hosszabb időszakon keresztül 20-23 fok között ingadozott a nappali hőmérséklet. Mi mindenre képes a Golf-áramlat, még száz kilométerekre a sarkkör fölött is!

Hideg, de nem rideg
Legyen most tél! De ne december vagy január. Bár van, aki szereti a sötétet és nem zavarja a hónapos sarki éj. Mindenesetre különös érzés, hogy déli 12 órakor ugyanolyan vaksötét van, mint az éj közepén. Februárban ellenben már egészen hosszúak a nappalok, és bár a hőmérő higanyszála nem kúszik még nappal sem nulla fölé, hihetetlen élményben lesz részünk, ha meglátogatjuk a jéghoteleket.
A svéd Jukkasjärvi Ishotelle a Torne folyó jegéből épül fel, a szobákban mínusz öt fokban éjszakázhatunk, pompás rénszarvasszőrmék és profi hálózsákok göngyölegében. A szomszéd finneknél ugyanezt a Botteni-öböl partjára fagyasztott kemi SnowCastle-ben, azaz Hóvárban tehetjük meg. Már szinte giccsbe hajlik, ha éjjel a jeges szobából előbújva, kezünkben egy jégpohárba szervírozott koktéllal az aurora borealist, vagyis az északi fényt ámuljuk, ahogy ide-oda cikázik az égbolton.
És ha már tél, errefelé síelni is lehet, de nem csupán sífutni. Ott van például a finn levi síközpont. Meglehet, hegyei inkább a mi Mátránkkal mérhetők össze, de 102 hektáron fekvő 43 sípályája már önmagáért beszél, és az Alpokkal vetekszik.


Az északi fény rejtélye

Régen a finnek úgy hitték, hogy a jelenséget egy gigantikus róka égi farokcsóválása okozza. A lappok azonban messzebb mentek: mágikus erőt tulajdonítottak neki, sőt, félték, olyan mértékben, hogy akár gyilkosságot is kinéztek belőle, ha valaki nem tisztelte. A vikingeknek ennél profánabb dolgok jutottak eszükbe a csodás fényről: az egész nem más, mint hajadon lányok égen tükröződő képe. Számukra biztos csalódás volt, amikor lehullt a lepel a titokról, s kiderült: a naptevékenység magas légköri eredménye az északi fény.

Az igazi Mikulás birodalma
A jól ismert déltengeri királyi elefántcsalád, Babarék történetének szerzője jól sejtette, hogy Télapó és manói valami távoli havas táj hegye alatti műhelyben pakolják össze az ajándékokat. Azonban Jean de Brunhoff a helyszínt Csehországban jelölte meg. Talán mert nem akarta elárulni, hogy mindez a finn Korvatunturi-hegy (Fül-hegy) alatt rejtőzik. A hegy fül formája nem véletlen - tartja a legenda. Így hallja meg Télapó, azaz Joulupukki, ki hol és mit szeretne - ha szépen viselkedett. Nem szükséges persze a „világ végén" lévő Korvatunturiig zarándokolni, hogy a jóságos öregurat munkahelyén láthassuk, mivel a munka a finn Lappföld fővárosában, Rovaniemiben, az északi sarkkörön folyik.
Télapó otthonába bárki ellátogathat, a kicsik az „igazi" Mikulás fülébe súghatják, mit kérnek a karácsonyfa alá, még közös fénykép is készülhet róluk.
A rénszarvas a lappok első számú haszonállata. Úton-útfélen összefut vele az ember e tájon. A félig vadon tartott jószág hosszú századokon át jelentette a lappok gazdasági életének alapját. Télapó, rénszarvasait kímélő üzemmódban tartva, ma már inkább lökhajtásos gépen járja be a világot. Arra viszont nem szívesen gondol az ember, hogy a derék patások Lappföld csemegéjeként füstölt sonkává válnak. Ám a rénszarvascsemege mellett szerencsére számos finom halételből, remek, a legkülönfélébb erdei bogyókból készült finomságokból is válogathatunk.


Kapcsolódó cikkek:




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás