2019.08.25. ,
facebookrss


HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Karácsonyi szösszenet a szerkesztőktől

Kellemes ünnepeket kíván a Családi Lap szerkesztősége!

2013.12.20  15:43   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Kellemes ünnepeket kíván a Családi Lap szerkesztősége!
Hinni a csodában

A minap kérleltek 9 és 11 éves fiaim, hogy mondjam meg, ki hozza az ajándékot: a Jézuska vagy a szülők? Szeretném, hogy minél tovább higgyenek a csodában, ezért azt válaszoltam nekik, hogy alapjában véve a Jézuska (vagy Télapó, Mikulás, Angyalka, kinek ki...) csempészi a meglepetéseket a fa alá, de olykor besegítenek a szülők is, ha például nem azt kapná a csemete, amit szeretne. Vagy ha olyan rossz volt, hogy a mesebeli lény megfeledkezne róla, akkor anya és apa vesz neki ajándékot. Mert valahol azért mégiscsak jó gyerek ő is...Úgy látom, kisebbik fiam 80-90 százalékban még elhiszi ezt a varázslatot, míg a nagy inkább nem akarja tudni az igazságot.

Mert olyan jó hinni benne! A titokban, a csodában, a csillogásban, a jóban, az ajándékban. Az önfeledt boldogságban, hogy Jézuska még a messzi égben is meghallja a kérésemet, és látja, hogy egész évben jó vagyok. Emlékszem, amikor én voltam kisgyerek, én is sokáig hittem benne. Nekünk (még a szocializmusban) a Télapó hozta a fényes papírba csomagolt ajándékokat. Meg akartam lesni, de nem mertem megvárni elbújva az asztal alatt, és lebuktatni, amint puttonyából pakolja ki a szebbnél szebb dobozokat. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy sokáig meghagyták nekünk ezt a csodát. Mert az a jó, ha a gyerek maga jön rá, majd fogadja el, hogy a csoda ebben a formában nem létezik.

Ha nem világosítjuk fel idejekorán, kevésbé fáj neki, sokkal természetesebben éli meg. Valahogy felnő hozzá. Bár most felnőttként megint nagyon szívesen hinnék a csodában: hogy valaki megveszi helyettem és becsomagolja az ajándékokat, feldíszíti a fát, megsüti a mézeskalácsot, megfőzi az ebédet. Mást nem kérek. A többit elvállalom én: szívesen kibontom az ajándékaimat, megeszem a bejgliket, játszom a gyerekeimmel, megnézek néhány jó filmet a tévében. És a nyugodt órákat sem adom senkinek, amikor végre semmit sem kell csinálni, csak úgy lenni. Boldogan és közben hinni a csodában. - Bauer Zsuzsa


Bőröndbe zárt karácsonyTavaly télen, pár nappal karácsony előtt betévedtem egy bevásárlóközpontba. Egy perc nem sok, annyi sem kellett hozzá, hogy kimeneküljek az épületből. Emberek százai hömpölyögtek az üzletek között, tülekedtek, lökdösték egymást. Szinte harapni lehetett a feszültséget a levegőben. Egész évben hajtjuk a mókuskereket, eleget teszünk az elvárásoknak, végigtornásszuk magunkat a kötelező gyakorlatokon, és aztán mi történik? Folytatjuk a hajszát a jól megérdemelt pihenés alatt is. Hiszen meg kell venni az ajándékot, össze kell állítani az ünnepi menüt, ahhoz minden hozzávalót be kell szerezni, fel kell díszíteni a fát, a gyerekeket szépen felöltöztetni, végiglátogatni a családot.

Számos ismerősömnek a készülődés sokkal inkább stresszt jelent, semmint élményt. Eldöntöttem, hogy nekem máshogy fognak telni ezek a napok. Olyasmit teszek csak, ami feltölt ahhoz, hogy neki tudjak lendülni a következő évnek. Úgy érzem, jár nekem pár nap, amikor lelassulhat körülöttem a világ, és amikor csak befelé figyelek. Tavaly fogtam a bőröndömet, bepakoltam két hétre elegendő ruhát, és Frankfurtba utaztam. Életemben először voltam külföldön az ünnepek alatt, s olyan emberekkel töltöttem a karácsonyt és a szilvesztert, akik nem a családom. Feledhetetlen élmény volt kicsit kiszakadni a mindennapi környezetből, világot látni, ismerkedni. A szállodában minden lehetőségem megvolt a pihenésre.

Ha úgy tartotta kedvem, egész nap begubóztam, megnéztem párszor a Reszkessetek, betörők! című filmet. Amikor eluntam a semmittevést, bevetettem magam a városba, vásárolgattam, forralt bort ittam. Nem volt karácsonyfa, családi vacsora, ajándékosztás, semmi, ami egy kicsit is a jól megszokott mederben haladt volna. Azt nem mondom, hogy életem végéig ilyen kalandos ünnepeket kívánok magamnak, de annyi biztos, hogy néha szeretek kibújni a megszokások és elvárások súlya alól. Különösen év végén, amikor már eleget figyeltem másokra, és végre nálam van a kocka. - B. Szabó Lívia







A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás