2019.06.26. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Shrek is megmondta

A biztos érzelmi háttér megvédheti a gyermeket attól, hogy a kellemetlen iskolai élmények mély nyomot hagyjanak benne. De hogy jön ide Shrek?

Bauer Zsuzsa
2013.08.16  13:36   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

A biztos érzelmi háttérrel megvédhetjük gyermekünket attól, hogy a kellemetlen iskolai élmények mély nyomot hagyjanak bennük. De hogy jön ide Shrek?
Böfögtem az órán. Ezzel a beírással jött haza nagyobbik fiam az iskolából két évvel ezelőtt, szeptember elsején. Ám ahelyett, hogy leszidtuk volna, inkább csak nevettünk az egészen. Kíváncsi voltam, hogy kizárólag nekünk vicces-e a történet, és valójában fel kellene-e háborodnunk fiunk neveletlenségén, ezért az esetet megosztottam a Facebookon. Jöttek sorban a hozzászólások: Egészségére!; Shrek is megmondta, hogy jobb kint, mint bent; Helyes, igazi férfi! Bár volt, aki szerint kicsit megdorgálhattuk volna drága gyermekünket, mivel vannak társadalmi és erkölcsi elvárások, amelyeknek meg kell felelnünk.

Igen, az iskolában sok elváráshoz kell a gyerekeknek igazodniuk, néha - szerintem - túl sokhoz is. És meglehet, hogy éppen emiatt sok diák nem örül teljes szívéből szeptember elsejének, mert már előre retteg a hatalmas mennyiségű tananyagtól, a tanári szigortól, az állandó fegyelmezéstől. Mit tehet a szülő? Nem hurcolhatja állandóan másik iskolába szerencsétlen nebulót. Meg úgyis lesz az új iskolában is valaki vagy valami, akit/amit nem fog kedvelni a gyermek. És egyébként sem oldhatjuk meg állandóan mi az ő problémáját. Amit azonban tehetünk, hogy olyan érzelmi biztonságot nyújtunk neki, amely megvédi a „beirkálós" tanító néniktől. Az a jó, ha a vállunkon kisírhatja magát (és mi meghallgatjuk, nyugtatjuk, bátorítjuk), ha bízhat bennünk (és nem élünk vissza a bizalmával, nem beszélünk például a háta mögött a tanárral), ha tudja, hogy mellette állunk (és nem alapból az oktatónak adunk igazat). Ekkor pedig már mit számít egy-két beírás? A hónap témája rovatunkban az iskolakezdésé a fő szerep: arról olvashatnak, hogyan segítsünk gyermekünknek, ha szorong, ha fél, ha esze ágában sincs szeptember elsején beülni az iskolapadba

Amikor lediplomáztam, megfogadtam, hogy soha többet nem vagyok hajlandó tanulni. Elegem volt a vizsgákból, a tanulásból, betű- és számundorom volt. Aztán mégis úgy hozta az élet, hogy elvégeztem egy egyéves szakképzést, ma pedig önszántamból járok angoltanárhoz. Na jó, csak kéthetente egyszer (néha még ezt is lemondom), de ez elég ahhoz, hogy szinten tartsam a tudásomat, és talán egy kicsit fejlődjek is.
Az egész életen át tartó tanulás lehet azonban a fiatalság megőrzésének egyik titka. Mert ma már mindenki fiatal akar maradni. Vagy legalábbis fiatalabbnak akar kinézni, mint amennyi valójában. A pszichológusok szerint négy életkorunk van: 1. a valódi, amikor születtünk, 2. amennyinek kinézünk, 3. ahogyan élünk, 4. amennyinek érezzük magunkat. Ezek közül az elsőre nincs hatásunk, a másik hármat - többé-kevésbé - tudjuk befolyásolni. Pszichológia rovatunkban Jakabffy Éva pszichológus, filozófus arra próbál választ adni, miért akarunk örökre fiatalok maradni, és hogy jó vagy rossz dolog-e az állandó fiatalság hajszolása.
De visszatérve a négy életkor elméletéhez. Nincs igazuk a pszichológusoknak. Az egyik ismerősöm nagymamájának a háborúban elvesztek a papírjai, és amikor újakat kért, öt évvel későbbi születési dátumot diktált be. Azután már hivatalosan is letagadhatott öt évet az életkorából. Hiszen papírja volt róla.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás