Furcsa szokások a nagy napon

Mint a párválasztáshoz általában, így az esküvőhöz is nagyon sok babona és hiedelem kapcsolódik, melyek a régi időkben igen nagy jelentőséggel bírtak.

Ma már ezeknek a szokásoknak a többsége feledésbe merült, de sokakkal előfordul, hogy a nagy nap előtt akkor is babonásak lesznek, ha azelőtt soha nem foglalkoztak hasonló dolgokkal.

A menyasszony

A menyasszonnyal kapcsolatos babonák és szokások nagyon sokfélék. Találhatunk a ruhára, a fátyolra vagy a koszorúslányokra nézve kötelező intelmeket is.

Egy sokak által ismert régi angol szokás, hogy a menyasszonynak a nagy napon szüksége van valami régire, valami újra, valami kékre és valami kölcsönkapottra. A régi a hajadonlétét szimbolizálja, az új jelzi az eljövendő fejezetet az életében, a kék a hűség színe, de sokan úgy tartják, hogy aki kéket visel, fiút fog szülni, a kölcsönkapott dolog pedig a két legfontosabb dolgot jelképezi, a barátságot és a szerelmet, amire úgy kell vigyázni, mint a kölcsönkapott tárgyakra.

A ruha egy ifjú ara legfontosabb kelléke. A hagyományos esküvői ruha színe fehér, ami régen a tisztaságot és szűziességet jelképezte, persze vannak, akik ezt máshogy gondolják. Egyesek szerint a ruha fehérítése régen nagyon sokba került, így minél fehérebb volt a ruha, annál tehetősebbnek számított a menyasszony családja. Nagyon fontos, hogy a menyasszony nem dolgozhat saját ruháján, mert az szerencsétlenséget hoz. Érdemes olyan ruhát választani, amin jó sok gomb van, mert egyes helyeken úgy tartották, hogy ahány gomb van rajta, annyi évig él majd a pár boldog házasságban. Nagyon fontos, hogy az esküvő napján csak teljes díszben szabad a menyasszonynak tükörbe néznie, és nem szabad az esküvő előtt fényképet készíteni róla, mert különben szerencsétlenség jön rá.

Bár sokan részesítik előnyben a gyöngy ékszert ezen a napon, valójában ez a babona szerint tiltott. Sem ékszerként, sem a ruhán díszítésként nem szabad a menyasszonynak gyöngyöt viselnie, mert a gyöngy a könnyeket szimbolizálja, és azt jelenti, hogy sokat fog sírni a házasságban. A menyasszony cipőjébe tettek vagy ruhájában varrtak pénzérmét, hogy a házasság során sose legyen majd üres a családi kassza.

A gyönggyel ellentétben a briliáns már sokkal szerencsésebb választás, hiszen az állandóság és a tökéletesség jelképe.

A fátyol az ártatlanság szimbóluma. A régi időkben úgy gondolták, hogy a fátyol, ami eltakarja a menyasszony arcát, megvédi a szemmel veréstől és attól, hogy a gonosz démonok belé bújjanak. Szerencsétlenséget hoz, ha a fátyol leesik a földre, azonban az olyan fátyol, amit egy boldog menyasszony viselt, nagy szerencsét hozhat.

Nem szabad az esküvőn elöl nyitott cipőt viselni, mert a szerencse kicsúszik a lábujjak között. Az sem szerencsés, ha a menyasszony cipőt cserél a lakodalom alatt, mert az új cipő férjcserét is jelent. Egy különleges szokás, hogy a menyasszony esküvői cipőjének a talpára felírták a hajadon barátnői nevét, és akié a menyegző végén is olvasható volt, az a lány ment legközelebb férjhez.

A menyasszony legfontosabb kellékei a koszorúslányok, akiknek igen fontos feladatuk volt az esküvőkön, mégpedig, hogy megvédjék a menyasszonyt. Eredetileg díszes ruhájuk volt, amivel megtéveszthették azokat, akik el akarták rabolni az arát. Ugyanolyan ruhát viseltek, hogy megtévesszék a rossz szellemeket. Máshol a koszorúslányok csak helybéli hajadonok lehettek, akik a menyasszony előtt vonulva figyelmet kaphattak, és így férjet találhattak maguknak.

A vőlegény

Mint általában a babonák, az esküvőre szólók is inkább a lányokat érintik, de azért akad a fiúknak is egy-két érdekesség.

A ma olyan divatos mulatozás, a legénybúcsú, amivel a fiú elbúcsúzik a legényélettől, régen nagy jelentőségű esemény volt. A gonosz szellemek elűzésére szolgált. A vőlegény barátai edények, kanalak összecsapkodásával járták körbe a fiatal pár otthonát, így űzték el a rossz szellemeket, ez volt a merőkanáltánc.

A csokordobásból alakult ki az a szokás, hogy a vőlegény a násznép előtt veszi le felesége harisnyakötőjét és a nőtlen férfiak közé dobja. Természetesen itt az lesz a következő vőlegény, aki elkapja.

Régi szokás, hogy az ifjú férj a nászéjszaka után nászajándékot ad a feleségnek. Régebben ez biztosítékként szolgált, lehetett jószág, föld, ház. Manapság valamilyen ékszert szokás adni.

A gyűrű

A gyűrűk a házasság legfontosabb jelképei. Két egyforma kör. A kör egy soha véget nem érő jel, ami azt szimbolizálja, hogy a házasság örökké tart. Balszerencsét hoz, ha otthon felejtik vagy elvesztik.

Magyar szokások szerint nemcsak gyűrűt adtak egymásnak régen, hanem jegykendőt, vagy valamilyen ruhafélét varrt a lány a fiúnak.

Az eljegyzési gyűrűt eredetileg a középső ujjon viselték, mert úgy tartották, hogy az közvetlen kapcsolatban áll a szívvel. A babona szerint a gyűrű viselése akadályozza meg, hogy másik szerelem bontakozzon ki. Szerepe régen a rossz szellemekkel és az ellenségekkel szembeni védelemben volt.

Formájára is utalva, egyfajta szerelmi körbe zárja a jegyeseket. Ma az elkötelezettség jelképe.

Ha a gyűrű a ceremónián felhúzáskor az első ujjpercen megakad, akkor a feleség, ha akadálytalanul tudja felhúzni, akkor a férj lesz az úr a háznál. Nagyon fontos, hogy a gyűrűnknek mindig az ujjunkon kell maradni, nem szabad levenni. Másnak odaadni hatalmas szerencsétlenséget jelent.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júliusi számában olvasható.