Tojáshímzés kezdőknek és haladóknak

A régi hagyományt új módszerekkel ötvözve garantáltan a legszebb tojásokat készíthetjük a locsolóknak.

A tojásfestés előtt az első lépés, hogy eldöntjük, milyen célra szánjuk. Amennyiben megevésre készül a tojás, akkor festés előtt 10 perc alatt keményre főzzük (de semmiképp ne a sonka mellett, mert bár úgy nagyon finom íze lesz, de semmilyen festék nem fog majd rajta). Ha dísznek szánjuk, akkor egy tű segítségével a két végén fúrunk egy-egy pici lyukat, és kifújjuk belőle a tojást. A fújáshoz jó tüdő és kellő gyengédség kell, hogy a tojások össze ne roppanjanak, de a belsejük mégis eltávozzon belőlük.

Természetes festékek

A tojásfestés egyik legismertebb módja a vöröshagyma héjával való színezés. A hagymának a színes, száraz külső héjára van szükségünk, nem is kevésre. A hagyma héjára vizet öntünk, és az egészet felforraljuk, majd ebbe helyezzük a tojásokat. Ettől a tojások szép pirosasbarnás színt kapnak. Minél tovább hagyjuk a tojásokat a lében, annál sötétebb lesz a kapott szín. Ha ugyanezt fekete teával végezzük, akkor a tojás szép barna színt kap, a spenótlétől zöld, míg a lila hagyma héja piros színt, a bodzabogyó pedig kék színt kölcsönöz a tojásoknak. A vöröshagyma (ha többet használunk, vörösesebb, kisebb mennyiség esetén szép mályvaszínt érhetünk el), lilahagyma héjából rozsdaszínt nyerünk.

Az almahéj, zöld dió levelének főzete a savanyú káposzta levével sárga színűt ad. A csalánlevél vagy petrezselyem főzetével szintén zöldre festhetjük a tojásokat.
A lencse főzete kék színű, ahogy az áfonyáé is.

A cékla levével lilás bordóra színezhetünk.

A kutyatej gyökerével narancssárgára színezhetjük a tojásokat, ahogy a narancsszörppel is.

A dió összepöndörödött héja ragyogó barna színt ad a tojásoknak.
A módszer egyszerű: tegyük az anyagokat egy nagy lábos vízbe, forraljuk fel, majd főzzük meg benne a tojásokat, és hagyjuk a lében, amíg kihűl. Általában minél több természetes színezéket használunk, s minél hosszabb ideig áztatjuk a lében a tojásokat, annál sötétebb színt érünk el.
A festett tojásokat szalonnabőrrel, vajjal vagy olajjal átitatott ronggyal töröljük aztán fényesre.

Viaszolást, berzselés, karcolás

Viaszolás Fogjuk a viaszt (méh- vagy gyertyaviaszt) és olvasszuk meg. Ezt követően vegyünk egy tollbetétet, vagy bármilyen kellőképpen vékony eszközt (hurkapálca, kötőtű, 0-ás ecset) és mártsuk bele a még folyékony viaszba, majd vigyük fel a mintát a tojásra. Ezt követően már csak várni kell, míg a viasz megszárad. Ám ezt az időt kihasználhatjuk a festék feloldására. A beviaszozott tojásokat belehelyezzük a festékbe. Ha a festék kellőképpen megfogta a tojásokat, vegyük ki őket és hagyjuk megszáradni teljesen. Ez azért fontos, mert ha előbb fogjuk meg őket, foltosak lesznek. Amint a festék teljesen megszáradt a viaszt egy éles késsel (például tapétavágó) lekaparjuk, vagy hajszárítóval megolvasztjuk. Ott, ahol a viasz fedte a tojást, nem fogta meg a festék, és előtűnik a tojás eredeti színe, kiadva a mintát. 
Az e technikához tartozó díszítménykincs egy része igen egyszerű, a felület rendszeres felosztásán és néhány elemi díszítőelem variálásán alapul, más részét reneszánsz eredetű hímzés- és kerámiaornamentikából vették át.
Levélrátétes vagy berzseléses technika Ezzel a nagyon egyszerű, mégis furfangos technikával érdekes mintájú tojásokat lehet készíteni. Nem szükséges más hozzá, csak kimenni a kertbe, parkba és szép, érdekes leveleket gyűjteni. Ha megvannak a levelek, az első lépés, hogy a szennyeződésektől megtisztítjuk őket. Ezt legegyszerűbben egy ecset segítségével tehetjük meg. Ha ez megvan, a következő feladat, hogy a leveleket jó szorosan ráerősítjük a tojásra, például jól bevált módszer a régi nejlonharisnyával történő rögzítés. Ha ez is megvan, akkor mehetnek a festékbe a tojások. Azon a helyen, ahol a tojást a levél fedte világosabb lesz, és látszani fog rajta a levél erezete (már ha elég szorosan rögzítettük a tojásra a levelet!).
Karcolt, vakart tojások A módszer nagyon egyszerű, akár a legkisebbek is könnyen érdekes tojásokat készíthetnek ezzel a technikával. Az egyszínűre festett tojásokra a kívánt mintákat tűvel, szeggel karcoljuk, vakarjuk rá.
A karcolással való díszítésben megtalálható a geometrikus díszítés mellett a virágornamentika, életkép és naturalisztikus felfogású emberábrázolás egyaránt.
Szivaccsal festett tojások Először világos színűre festjük a tojást vízfestékkel. Ha megszáradt, a választott szín sötétebb árnyalatát kikeverjük, s ebbe mártott szivacsdarabbal óvatosan ütögetve juttatjuk fel a felületre, hogy csak helyenként érintjük. Száradás után a szín még sötétebb árnyalatával megismételjük az előbbieket. Színtelen lakkal fújjuk le.
Pöttyös tojások Tojásfestéket használjunk ehhez a módszerhez. Amikor megszáradtak a tojások, csőrös-tubusos textilfestékkel kidomborodó pöttyöket nyomunk rájuk. Olyan tartóba, pohárba tegyük száradni, hogy könnyen tudjuk forgatni. Fehér héjúakon szebben mutatnak az élénk színek, de a barna héjúakon is érdekes, különleges színhatás érhető el, különösen
barna árnyalatokkal festve (pl. hagymahéja).
Fröcskölt tojások Tojásfestékkel befestjük a tojásokat (pl. kékre). Papírtányérba sötétebb árnyalatú sűrű temperafestéket rakunk. Rövid szőrű kis kefét vagy fogkefét belemártunk, s ujjunkat végighúzva rajta a tojásokra fröcsköljük a festéket.
Ragasztásos technika Ecsettel vigyük fel a ragasztót a tojásra a mintának megfelelő helyekre, majd szórjunk rá mákot, vagy ragasszunk rá papírdarabokat. Mák helyett gyöngyöt is lehet használni. Igen szép, gyöngyös tojásokat lehet ezzel a módszerrel készíteni.

Hagyományos módok

A hímes tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítését és kultikus felhasználását azonban nem a kereszténység kezdeményezte; az egyház egy korábbi, pogány gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett.
A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és Nyugat-Európában kisebb, körülhatárolt területeken van gyakorlatban, ahol a húsvéti tojást általában egyszínűre festik.
Hazánktól nyugatra alakult ki az a szokás, hogy az egyszínűre festett tojásra savval írtak a barokk és az azt követő stílusoknak megfelelő virágbokrokat, -indákat, -koszorúkat és hosszabb szövegeket. Nálunk e díszítésmódot a nyugati határszél mentén, valamint németlakta vidékeken s azok környékén ismerik.
Kiemelkedő a kovácsoltvas vagy más, lágyabb fémdíszekkel ellátott patkolt tojás, amely a húsvéti hajnalfát díszítette, de rontáselhárító feladatot is betölthetett. Tojásfestésre az anilinfestékek elterjedéséig növényi festékeket használtak, berzsenyből állították elő a nálunk legkedveltebb piros színt, más színeket a környezetben gyűjtött növényi részek főzetéből, forrázatából.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. márciusi számában olvasható.