Összhang

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, éppen a múlt héten, sőt, az előtt, túrázni indult kicsi családunk. A tavaszi túra első állomását mind a négyen teljesítettük, már-már szokásossá váló jól bejárt utunkon a budai hegyekben. Itt kezdődött minden!

Amikor békésen hallgattam az erdei madarak csicsergését és a nővérem dudorászását – éppen a zenetörténet vizsgájára készült és különféle dallamokat memorizált –, különös hang ütötte meg a fülemet.

– Te, ez nem Puccini?

– Ugyan, dehogy! Ezt jól ismerem. Mozart!

– Biztos vagy benne?

– Persze, hiszen ez a kedvencem.

Mit gondoltok, kik beszélgettek? Igen. Két tücsök ciripelte mindezt. Igaza volt a másodiknak, Bogi – ő a nővérem – valóban a bécsi klasszikusokat tanulta.

Egy kicsit később újabb hangra lettem figyelmes. Három pillangó csevegett:

– Jövő héten nagy buli lesz a Holdvilág-ároknál! Feltétlenül el kell jönnötök!

Nagyon kíváncsi lettem, hogy mi lehet az a nagy buli, és éppen azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnám rávenni a családomat egy újabb kirándulásra. Aztán megszületett a terv! Azt mondtam, hogy feltétlenül szükségem van néhány sziklamászásos képre, amit kitennék az iwiw-re is. Apa rögtön mondta, hogy akkor menjünk el a Pilisbe.

Így is lett. Feltérképeztük magunkat, és elindultunk. Vittünk persze elemózsiát is, meg útbaigazító készüléket, szúnyog- és kullancsriasztó sprét és egyéb nélkülözhetetlen eszközöket.

Csodás nap volt május 9. A nap hétágra sütött, vidám bárányfelhők legelésztek az égen, szállt a nyárfa hófehér virága, döngicséltek a röpködő, zümmögő állatkák. Aztán elkezdődött. A Holdvilág-árokban a csörgedező patakocska hullámain két manót pillantottam meg. Nagyon kicsípték magukat, izgatottak voltak.

– El fogunk késni. Mindig ez van. Sose készülsz el időben!

– Ne aggodalmaskodj annyit, biztosan megvárnak minket is.

Vajon hova siettek? Ekkor virágszirmokon pihegő tündérekre lettem figyelmes. Ők is nagyon siettek, alig kaptak levegőt.

– Eltévedtünk! Jaj, mi lesz velünk?

– Segíthetek? – kérdeztem tőlük. Meglepve néztek rám, aztán egyszerre mondták:

– Röpültünk, ahogy csak tudtunk, de elvesztettük!

– Mit?

– Hát a helyes irányt! Eltévedtünk.

– Ezen könnyen segíthetek. Elővettem a hátizsákból a GPS-t, és megnéztem, hogy hol is járunk. Megmondtam a tündéreknek, akik nagyon megköszönték.

– Kívánhatsz valamit, teljesítjük.

– Veletek mehetnénk?

–Persze, de akkor el kell, hogy varázsoljunk benneteket.

Apából szarvasbogár, anyából rózsabogár, belőlem katicabogár lett. A nővérem nem volt velünk, ő Angliában ismerkedett az ott élő szokásokkal, emberekkel, tájakkal.

Szárnyra kaptunk és követtük a tündéreket. Láttam, hogy vízi manók is iparkodnak.

– Hova megyünk? – kérdeztem.
– Légy türelmes. Majd meglátod – válaszolták a tündérek.

A Lajos-forrásnál megálltunk egy kicsit felfrissülni, aztán a Dömör-kapunál gyönyörködtünk a kilátásban. A Tölgyikrek felé haladva hatalmas tömegre lettünk figyelmesek.

– Mindjárt ott leszünk!

Aztán leszálltunk a Sababasina-árok bejáratánál. Egy gyönyörű lény beszélt a tömegben!

–Tündérek, bogárkák, manók, pókok, itt élő csudalények! Jól figyeljetek! Mindenki a saját szólamára ügyeljen és az együtthangzásra! Kezdődjön az előadás!

És akkor meghallottuk a világ legszebb szimfóniáját. Mindenki tudta, hol a helye, mit kell énekelnie, játszania, csörögnie, csirregnie, mi is bekapcsolódtunk: anya és én énekeltünk, apa dobolt. Gyönyörű volt!

Ha a jövő héten ellátogatsz a Pilisbe, te is meghallhatod, része lehetsz a természet csodájának, egy igazi ünnepnek.

Az előadás remekül sikerült. Még énekeltünk, táncoltunk, röpködtünk a többiekkel, aztán tündér barátaink visszaváltoztattak minket, és mi átkeltünk a Sababasina-árkon.

Készült rólam néhány jó fotó, te is megnézheted, és ha jól figyelsz, talán a tündéreket és manókat is meglátod a képen.

György Enikő

11 éves