A macska keresztfia

Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg.

– Tudod, mit gondoltam? – mondja a macska. – Legyünk kenyeres pajtások. Minden kicsi lyukba béférsz, minden kamarába bé tudsz jutni, aztán te majd megmondod, hogy melyik kamarában mi van, s akkor én aztán bémászok az ablakon, ahol tudok, s kihozom. S lesz jól mit együnk.

Hej, az egér is örvendett, hogy az életit is meghagyta, meg aztán lesz, mit egyék is.

Jól van hát! Összecsaptak, legyünk hát kenyeres pajtások.

El is helyezték magokat szépen egy nagy egérlyukban a macskával együtt. Na, az egér idefirtatott, odafirtatott, egyszer csak béjutott egy kamarába. Ott megtanált egy nagy fazék zsírt. Mindjárt aztán mondta a macskának:

– Na, reáakadtam egy nagy fazék zsírra, azt valahogy ki kéne, lopjad. Ha azt kilopod, aztán akkor lesz egész télen mit főzni.

Az egér örökké mind az ennivalót készítette, főzött a macskának, még rendet is csinált, a macska pedig örökké ide-oda kódorgott.

Azt mondja a macska:

– Jó lesz, akkor bévánszorgok valahogy, mikor nyitva lesz az ablak, s kilopom a fazék zsírt.

Úgy is csinált a macska. Megleste, mikor nyitva volt a kamra ablaka, aztán bément, belédugta a fejit a zsírosfazékba, s zsírostul együtt kihozta, mer belé volt fagyva a zsír a fazékba.

Na, kihozta, s bévitte oda az ő lyukjukba, az egérlyukba.

Azt mondja a macska egyszer az egérnek:

– Te, itt nem lesz jó ez a fazék. Mégis, itt más egér vagy valami ráakad, itt nem lesz jó. Tudod, mit gondoltam? Hová helyezzük el a sok zsírt? Vigyük el a templomba a katedra alá, odahelyezzük. Ott egér se jár, semmi se.

– Na jó – azt mondja az egér. Elvitték a templomba, elhelyezték a szószék alá. Azzal hazamentek.

Azt mondja egyszer a macska az egérnek:

– Na, te, el kell menjek itthonrul, mert keresztelőre hívtak. Született egy bátyámnak kicsi macskája.

– Hát menjél akkor, tartsd keresztvíz alá.

Elmenyen a macska, elment a templomba a szószék alá, s kinyalta a zsírnak a tetejit. Hazamenyen. Azt mondja az egér:

– Na, megkeresztelték a kicsikét?

– Meg – azt mondja.

– Há minek keresztelték?

– Tetejitnyaltnak.

– Nahát, ilyen keresztfiút! Még sose hallottam ilyen nevet.

– Na, már hiába, ezt így keresztelték.

Na, tőtt, múlt az idő. Két-három nap múlva megint eszibe jutott a macskának a zsír. Azt mondja az egérnek:

– Na, már megint meghíttak keresztelőre. Megint született egy rokonomnak egy fia.

– Na, az ördög, hogy mind tégedet hínak, amennyi rokonság van. Há menj el!

Elmenyen a macska egyenesen a szószék alá, a zsírosfazékhoz. Na, már kinyalta félig. Aztán felment egy pajtahijára, ott heveredett el; mikor felébredt, hazament.

Azt mondja az egér:

– Jól telt a keresztelőn? ?Minek híják a kicsikét?

– Hát aztat Félignyaltának híják.

– Nahát aztán ilyen nevet sose hallottam! Félignyalta!

– Há má hiába, mer annak híják.

Na, hét-három nap múlva megint eszibe jutott a macskának, menjen el, egyék zsírt. Menyen is hamar, de elébb megmondja az egérnek, hogy megint el kell menjen keresztelőre. Megint elhítták.

– Híj - azt mondja –, há mindenki téged hív keresztelőre? Már csak menjél azér. Jó mulatást kívánok! – azt mondja az egér.

Elmenyen a macska a szószék alá, kinyalta egészen a zsírt a fazékbul. S akkor aztán hazament. Mikor hazamenyen, azt mondja a kicsi egér:

– Na, megkeresztelték a kicsikét? Jól tőtt neked a keresztelőn?

– Jól tőtt, megkeresztelték.

– Há minek keresztelték?

– Fenékignyaltának.

– Nahát, ilyen neveket sose hallottam

– Márpedig ez így van, annak keresztelték.

A mese teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. márciusi számában olvasható.