Önként és dalolva

Sokakat a tűtől való félelem, az ájulás tart vissza a véradástól, mások akármennyire szeretnének sem adhatnak. Mitől függ, ki lehet véradó? Mit kell feltétlenül magunkkal vinni a véradásra?

Alig gördült be a véradókamion a budapesti Moszkva térre, megérkeztek az első véradók is. Ám a délután folyamán, míg itt állomásoztak a vérellátó munkatársai, szükség volt az önkéntesek, jelen esetben szerkesztőségünk munkatársainak, segítségére, hiszen sokan nem is tudtak a véradási lehetőségről.

Én félek a tűtől!

Ez hangzott el védekezésként azonnal a fiatal lánytól, mikor Vajdics Enikő lapigazgatóval odaléptünk hozzá, és meglátta a Véradásszervezés feliratot pólónkon. Egy fél óra múlva aztán nyilvánvaló lett, ez a leggyakoribb kifogás, és nem csak nőktől… Sokan hozták fel a vér látványától való félelmüket, ájulósságukat is a véradás ellen, noha már megfordult a fejükben, hogy ily módon segítsenek embertársukon.

Mikor már elcsüggedtünk volna, új lendületet adott egy fiatalember és párja. A hölgy ugyan kedvesen elhárította a lehetőséget, ám biztosított róla minket, hogy ha adott helyzetben csak az ő vére menthetne meg valakit, azonnal megtenné. Párja azonban elgondolkozott a lehetőségen, és úgy döntött, most először életében donor lesz.

Ahogy közeledtünk a véradókamionhoz, úgy vált egyre sápadtabbá a bátor vállalkozónk. Igyekeztünk elhessegetni aggályait, ám a végső elhatározást minden bizonnyal barátnője adta számára, aki csillogó szemmel nézett rá, miközben a fülébe súgta, hogy milyen büszke rá.

Rendszeres adományozók

Az önkéntes munka elején nem gondoltam volna, de különösen örvendetes, hogy ennyi rendszeres véradóra bukkanunk a megszólított járókelők között.

- Én az iskolában szoktam vért adni. Jövő héten lesz újra lehetőség, úgyhogy én ott fogok jelentkezni - magyarázta a fiatal lány, és huncut mosollyal még hozzátette: így az órákra sem kell bemenni utána…

Egy fiút, aki már szintén többször volt véradó, nem kellett sokáig győzködni a mostani lehetőség megragadásáról, csak annyi feltétele volt a mostani adományozásának, hogy segítsünk rábeszélni a laboros munkatársakat, hogy ne ragasszák le a karját ragtapasszal a véradás végén.

Kinek lehet, kinek nem

- Mióta baleset érte az unokaöcsémet, és a kapott vér mentette meg az életét, amikor csak lehet, részt veszek én is véradáson – mesélte egy fiatal nő, aki örömmel velünk tartott a véradóbázisra, mikor megtudta, hogy most is van lehetőség az adományozásra. Azonban a szándék nem mindig elég: a véradónak számos feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy levehessék tőle a vért.

- Alapvető feltétel – magyarázta Derekas Szilvia, a véradás főszervezője -, hogy a jelentkező tizennyolc év feletti legyen, és magával kell hoznia a véradásra személyigazolványát, lakcímkártyáját és TAJ-kártyáját. Emiatt nem adhatott vért a Moszkva téren az a fiatalember sem, aki már máskor is volt véradó, ám most nem tervezte az adományozást, így nem volt nála egészségügyi kártyája, hiszen csak útközben észrevette a kamiont, és ekkor döntött úgy, hogy ismét szívesen adna vért. A rendszer azonban csak rövid ideig tárolja az adatokat, így az irat hiányában, még ha valaki tudja is fejből számát, nem vehet részt a véradáson.

A donornak, természetesen, egészségesnek is kell lennie. A májgyulladás, HIV-fertőzés kizáró tényezők. Ezek kiszűrésére még a véradás előtt tesztet végeznek. A magas vérnyomással küszködők és a vérszegénységben szenvedők szintén nem lehetnek adományozók. Ám, ha a vérszegénység a véradásra való jelentkezés pillanatában éppen nem áll fent, levehető a négy és fél deciliter vér. Így történt azzal a fiatal nővel is, aki rendszeresen jelentkezik véradónak, ám visszatérő vérszegénysége miatt gyakran nem vehetik le tőle a megfelelő vérmennyiséget, de, ahogy most is, betegsége gyakran épp olyan fázisban tart, amikor a vérszegénység nem kimutatható. Ilyenkor ő is részt tud venni a véradásokon.

Kizáró ok például a műtéti, fogászati beavatkozás, az alkohol- és drogfogyasztás, a nemrégen történt tetoválás, testékszer beépíttetése is, illetve nőknél a havi vérzés.

Bűvös ötvenes

A leggyakrabban azonban, amikor valakit elutasítottak a véradásról, a súlyhatárra kellett hivatkozni. Ötven kilogramm alatt ugyanis nem biztonságos a vér levétele, túl kicsi hozzá a test, hogy kibírja rosszullét, ájulás nélkül a levett vér hiányát.

Lelkesen érkezett a véradókamionhoz egy filigrán, barna hajú hölgy, aki korábban már vett részt véradáson.

- Tavaly súlyos betegségen estem át – mesélte -, azóta most először szeretnék megpróbálkozni az adományozással. Míg beszélgetünk a hölggyel, a szervező teszi fel a döntő kérdést: megvan Ön ötven kiló? Szomorúan ingatta a fejét a hölgy, sokat fogyott a betegség alatt, még nem sikerült visszaszednie – magyarázta. Így nehéz szívvel búcsúzott el tőlünk, miközben egy másik fiatal nő fordult hozzánk, hol kell kitölteni az adatlapot a véradáshoz. A szervező ezúttal is rutinos szemmel szúrta ki az alapvető problémát, az alacsony testsúlyt… Ám a lány azonnal rávágta: persze, több vagyok, mint ötven kiló! Azért halkan megkérdezte utána: ugye nincs mérleg a doktor úrnál? A véradásszervező saját egészsége érdekében próbálta lebeszélni a lányt a véradásról, ám ő saját felelősségre is vállalni akarta.

- Már évek óta szeretnék vért adni, de mindig túl kicsi a súlyom. Pedig minden évben hízok egy kilót, és megpróbálkozom – kesereg kicsit, de optimistán búcsúzik tőlünk.

- Most már majdnem negyvenkilenc vagyok, még egy év, és jövőre talán végre én is első véradó lehetek!