Az esélyek ellenére

A fiatal lány megmutatta, hogy lehet úgy felépülni, előrelépni, hogy az orvosok sem adtak esélyt a javulásra...

Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik. Lassan egy éve annak, hogy ez a régi, keleti bölcsesség bekerült egy kínai kórház vendégkönyvébe. Hogy mitől olyan érdekes ez az egy mondat a sok közül? Azon felül, hogy Lao Ce bölcsességének ékes bizonyítéka, ez az egy mondat sok mindent elárul, arról a fiatal nőről, aki a néhány karakterbe sűrített életfilozófiát a vendégkönyvbe íratta.

Más élet a baleset után

2004. február 19-én B. Bernadett utasként autóbalesetet szenvedett. C VI nyaki csigolyatöréssel és gerincvelő-sérüléssel szállították a székesfehérvári megyei kórházba, ahol  azonnal megoperálták. Betti az intenzív osztályra került, ahol még három napig volt lélegeztető gépen. A negyedik nap magához tért.

Szavak által kifejezhetetlen annak a szörnyű pillanatnak az átélése, amikor az ember felébred egy kórházi ágyon és rádöbben, hogy a reggeli rutin mozdulatok elmaradnak, nem tud felülni és az éjjeli szekrényen levő vízért nyúlni, mert nem képes rá fizikailag, egyszerűen nem megy – emlékezik vissza a huszonöt éves lány. És Betti ott, a kórházi ágyon döntött. 

Miután orvosai szkeptikus jóslatokba bocsátkozva közölték vele, hogy nyaktól lefelé teljesen béna marad, tudta, hogy nem szabad feladnia, és hinnie kell önmagában.  Sose gondolkodott az öngyilkosságon, se azon, hogy önként vállalva a száműzetést, a négy fal között töltsön hosszú éveket. Azt vallja, kapott egy újabb lehetőséget az élettől, amikor az intenzív osztályon kinyitotta a szemét.

Nagyon ijesztő látvány lehettem, mindenhonnan csövek álltak ki belőlem.  Hála az intenzív osztály főorvosának és az ott dolgozó orvosoknak, egy hónap múlva olyan állapotba kerültem, hogy átvittek a Szent György Kórház idegsebészetére – folytatja történetét. – Majd egy hónap múlva már tudtak mentővel szállítani, igaz, fekve és nyakmerevítővel, de így kerültem Budakeszire, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe. Szüleim mindennap meglátogattak, etetni, itatni kellett, mivel a kezemet sem tudtam felemelni, még a telefonomat se tudtam megfogni. 

Kicsit több mint fél évvel és rengeteg állítógépes gyakorlattal később, Betti váll- és csuklómozgása beindult. Végre átülhetett kerekesszékbe. A fiatal nő azonban nem elégedett meg teljesen az elért eredményekkel, ezért 2005 májusáig Hévízen, a Magyar Honvédség Mozgássérült Rehabilitációs Intézetében mozgásterápiás és ingeráram kezeléseken vett részt. Minden elért eredményt meg kell becsülni. Vannak, akik egy ilyen baleset után leírják az életüket és nem küzdenek tovább – gondolkozik el egy pillanatra. – Annak viszont nincs értelme, hogy feladjam, és évekig ki se jöjjek a szobából… Két választásom van: vagy tudomásul veszem az állapotom, és közben küzdök azért, hogy fizikálisan egyre jobban legyek, fejlődjek, vagy „bedepizek”,  és magamra maradok. 

Holott nem könnyű, nem magunkba fordulni. Ellentmondásos módon, az egészséges ember sok esetben elégedetlen, hitetlen és vak, nem becsüli, nem hiszi, és nem látja, hogy az egészség adomány, és nem eleve elrendelt, evidens velejárója életünknek.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2008. októberi számában olvasható.