Tanulható boldogság

Mindenkinek más okoz örömet. De mitől lesz boldog valaki, és mit tehetünk a gyermekek boldogságáért?

A boldogság nem jellemfüggő, nem érzelmi állapot, amely magától alakul ki. Szülőként aktívan segíthetjük gyermekünket a boldogságkészség, azaz egy sor olyan képesség kialakításában, amely kedvezően hat érzelmi egyensúlyára.

Vérmérséklet és tapasztalat

A boldogság számos tényezőtől függ, amelyeket tudatosan befolyásolhatunk.

Vérmérséklet A személyiség már a születés pillanatától megfigyelhető. Például néhány baba nagyon kiegyensúlyozott, elégedetten és nyugodtan eszik, alszik és reagál. Mások viszont nehezen kezelhetők, nyugtalanok. A vérmérséklet tehát a világra érkezéstől fogva meghatározza a boldogságszintet.

Kötődés A szülővel kialakuló érzelmi kapcsolat erősen hat a boldogságra. Ennek a kötődésnek az ereje befolyásolja a gyermek későbbi érzelmi és lelki fejlődését. A kutatási eredmények szerint az a gyermek, aki nem alakított ki pozitív kapcsolatot három- vagy négyéves koráig, egész életében társas kapcsolati problémákkal fog küzdeni.

Kapcsolatok A gyermek boldogságát a családtagokkal, kortársaival és más ismerős felnőttekkel való viszonya is befolyásolja. Például a testvérekkel való harmonikus viszony növeli a boldogság érzését, míg a féltékenység és a rivalizálás csökkenti azt. Öt-hat éves kortól a tanárokkal kialakult kapcsolata is befolyásolja a gyermek boldogságszintjét.

Tapasztalatok Néhány élettapasztalat tartós romboló hatással van a gyermek elégedettségére. Például egy játékszer elvesztése csupán átmeneti rossz érzést okoz, míg egy nagyszülő vagy szülő halála súlyos következményekkel jár. A gyermek boldogságát iskolai sikeressége, kortársi kapcsolatai és az otthon- vagy iskolaváltás is befolyásolja.

A családi szerepe

A boldogság elérése és kifejezése a gyermek fejlődése során változik. Például ami a gyermeket négyéves korában boldoggá teszi, sokkal kevésbé hat rá nyolc év múlva.

4 éves kor A szülői szeretet és elfogadás minden életkorban rendkívül fontos, de különösen igaz ez fiatalabb korban, mivel a kortársi kapcsolatok még nem alakultak ki teljesen. A gyermek boldogan barátkozik más gyerekekkel is, de egy négyéves gyakran váltogatja barátait. Ebben a korban már a testbeszéd is elárulja, amikor boldog: arckifejezése nyugodt, szeme csillog, nevet és a mozdulatai is azt sugározzák: teljesen boldog vagyok ebben a pillanatban. A boldogság szóbeli kifejezése sokkal kevésbé gyakori ebben az életszakaszban.

6 éves kor A boldogság érzése jobban kötődik a kortársi kapcsolatokhoz. Továbbra is fontos számára, hogy a szülő elismerje iskolai eredményeit, de a gyermek már a tanáraitól is elismerést vár. Egy iskolai dorgálásnak nagyobb lehet a hatása, mint az otthoni fejmosásnak. A nyelvi készségek ugrásszerű fejlődésével hatéves gyermekünk már nemcsak testbeszéddel, hanem verbálisan is ki tudja fejezni érzelmeit. Rendelkezésre áll a szókincs és nyelvi kifejezésmód, hogy abban a pillanatban kimondja, ha boldog vagy szomorú.

9 éves kor Bár a szülői támogatás és érdeklődés továbbra is lényeges a gyermek lelki egyensúlyához, a barátságok egyre fontosabbak, mint a boldogság lehetséges forrásai. A társas élmények és a népszerűség felértékelődik. A legtöbb gyereknél az elért jó eredmények szintén jelentősek, és önbecsülését nagyban befolyásolja, hogy szerinte mások milyennek tartják őt.

Általában abból, amit mond, és ahogyan viselkedik, meg lehet állapítani, hogy boldog-e gyermekünk. Ugyanakkor például egy dolgozat jó eredménye inkább nyugodt elégedettségben, mint érzelemnyilvánításban mutatkozik meg. A boldogságnak ebben a korban már több összetevője van.

12 éves kor A kortársak elfogadása és a külső megjelenés válik a boldogságot befolyásoló legfontosabb tényezővé. Gyermekünk szeretne a csoport része lenni, ugyanazokat a ruhákat viselni, mint a barátai, és ugyanazokat a dolgokat birtokolni, ugyanakkor tudnia kell, hogy a szülő mindig ott van számára. Önbizalma törékeny, és a boldogságérzetét gyorsan romba dönti egy-egy gúnyos megjegyzés.

Ésszerű nevelés

A gyermek boldogságra nevelése állandó egyensúlyozás: újra és újra mérlegelni kell a lehetőségeket, hogy a számára legjobb döntést hozzuk.

Az ésszerű nevelés olyan döntésekkel is jár, amelyeknek nem minden családtag örül, időnként pedig olyan döntéseket kell hozni, amelyek a gyermek érdekeit szolgálják, azonban a saját érdekeinkkel ütköznek. Például amikor gyermekünk engedélyt kér, hogy az egyik barátjánál aludhasson, ha csak magunkra gondolunk, valószínűleg nemet mondunk a kérésre, ám ha csak a gyermek érdekeit nézzük, valószínűleg az igen mellett voksolunk, mert jól fogja érezni magát és erősödik a kapcsolata barátjával. A megfelelő egyensúly fenntartása szülőként azt jelenti, hogy minden érdeket figyelembe veszünk.

A gyerekek gyakran keresik a végleteket, különösen a tizenéves kor elején. A végletek a legtöbb gyerek számára izgalmasak, de ez nem azt jelenti, hogy a szélsőséges életforma nekik való. Épp ellenkezőleg, általános nevelési elvként fogadjuk el, hogy a gyermekeknek a legjobb a középút.

A gyermek fejlődése akkor a legkielégítőbb, ha az otthoni fegyelmezés sem túl büntető, sem túl engedékeny. Más szóval: szükséges a világos szabályrendszer, amely megfelelő jutalmazást és büntetést foglal magába, jobban működik, mint a szabályok teljes hiánya, vagy a túlzásba vitt büntetés és jutalmazás. Ugyanez az elmélet vonatkozik az iskolai tanulásra is. A szigorú otthoni napirend, amely órákig a könyvhöz köti a gyereket, boldogtalanná teszi, és ez rossz hatással lesz a tanulásra is. Ugyanakkor a tanulás teljes hiánya szorongást kelt benne, mivel végül rá fog jönni, hogy a tananyag túlságosan nehéz… A kiegyensúlyozott napirend, amely a tanulást és játékot is magában foglalja, általában optimális eredménnyel jár.

A megértő fül

A gyermek lelki egyensúlyához rendkívül fontos, hogy legyen önbizalma. Ha jól érzi magát a bőrében, az élet is szebbnek tűnik. Az pedig akár négyéves, akár tizenkét éves korában érvényes: a magabiztosság hozzájárul a mindennapos élmények élvezetéhez.

A megértő fül és a kedves szavak ugyanúgy megnyugtatják a szomorú négyévest, mint a felnőtteket. Hallgassuk meg és bátorítsuk a gyermeket!

A gyermek önbizalmát úgy növelhetjük egy-egy új készség elsajátításánál, hogy kisebb lépésekben, fokozatosan közelítünk a célhoz. Például a biciklizés tanulásakor először ráül a biciklire, a kezét a kormányra teszi, miközben a szülő egyenesen tartja a kerékpárt. A következő fokozat, hogy ráül a biciklire, a szülő pedig tolja a biciklit – és így tovább, amíg segítség nélkül tudja hajtani a pedált.

Mindig pozitív hangot üssünk meg Még ha bosszant is az ellenállása az újdonsággal szemben, akkor se éreztessük vele. Sokkal hatásosabb a szép szó és a folyamatos biztatás, hogy végül sikerülni fog. Így el tudjuk érni, hogy a gyermek legalább egyszer megpróbálkozzon minden feladattal.

Hangsúlyozzuk az erősségeit Amikor megmagyarázza, hogy azért nem akar megpróbálkozni az új feladattal, mert hiányoznak hozzá a szükséges képességei, biztassuk, hogy gondoljon az előnyös tulajdonságaira inkább! Emlékeztessük azokra az esetekre, amikor sikerült valamit elérnie.

Kerüljük az összehasonlítást Lehet, hogy hajlunk rá, hogy a testvéreihez hasonlítsuk, amikor valami újat szeretnénk megtanítani neki, de ez a módszer valószínűleg csak ront a helyzeten. A legjobb önálló egyéniségnek tekinteni gyermekünket.

Vonjuk be a döntésekbe Gyermekünk sokkal jobban hisz majd a képességeiben, ha saját döntéseket hozhat. A döntéshozatal növeli az önbizalmát és erősíti a boldogságérzését.

Dicsérjük mások előtt Mások megerősítése szintén növeli az önbizalmat. A gyermek szívesen veszi a pozitív visszacsatolást azoktól, akiket nagyra értékel, akiknek figyelembe veszi a véleményét.

Emlékeztessük a fejlődésre Nagyon fontos, hogy kiemeljük, mennyit haladt a múlt hét óta, mivel saját maga talán nem veszi észre ezeket a kis változásokat.

GABO Kiadó