Védd magad!

Egyre többször lehet szükség arra, hogy megvédjük magunkat. Milyen egyszerű, de annál hatékonyabb trükköket vethetünk be a testi épségünk megőrzésére?

Az erőkiáltás

Az önvédelmi kiáltás és a közönséges sikítás között az a legnagyobb különbség, hogy míg utóbbi a torokból, az erőkiáltás mélyebbről, a rekeszizomból származik. A harag és a támadás hangja, nem a félelemé.

A kiáltást előre kell gyakorolni, hogy elég energiát tudjunk belevinni. Fontos, hogy a támadás során mikor használjuk: minél előbb, annál jobb. Nagyobb eséllyel riaszthatjuk el a támadót, ha a veszély első jelére, még mielőtt hozzánk ért volna, kiáltunk. Ám ha kihalt helyen kapott el a támadó, vagy ha úgy érezzük, hogy az erőkiáltás csak feldühíti, és még erőszakosabbá teheti a támadót, ne kiáltsunk.

A futás

Akár az erőkiáltás, a futás is akkor a leghatásosabb, ha a veszély felismerésének pillanatában alkalmazzuk. Minél tovább alkudozunk, beszélgetünk a támadóval, annál nehezebb lesz elfutni. Ha csak nincs fegyvere, a legelső pillanat a legmegfelelőbb a futásra. Hatékonyabb, ha erőkiáltással vagy más fizikai önvédelmi fogással együtt alkalmazzuk.

A szilárd alaphelyzet

Bármilyen önvédelmi mozdulatról legyen szó, csak akkor fogunk tudni megfelelő energiát és erőt belevinni, ha szilárdan állunk. Ehhez a vállszélességű terpesz a legmegfelelőbb, a csípőt nem szabad hátra vagy előre tolni, a hát pedig legyen laza és egyenes. Jó, ha az egyik láb valamivel előbbre van, mivel így a támadó nehezebben tud minket kibillenteni. Az egyik kéz a fejet, a másik pedig a gyomrot védje.

Könyöklés

Ha valaki hátulról vagy oldalról támadott, hatékonyan használható a könyöklés. Forduljunk úgy, hogy a támadó valamelyik oldalunkra kerüljön. Gyorsan nyújtsuk magunk elé a karunkat, a kézfejet szorítsuk ökölbe, a tenyeret fordítsuk felfelé, majd hajlítsuk be a karunkat, és könyökkel hirtelen vágjuk gyomorba vagy ágyékon a támadót. Minél keményebb a mozdulat, minél rövidebb pályán mozog a könyök, annál több erőt lehet beleadni.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2008. júliusi számában olvasható.