Erőemberek

Meghajlítják az acélt, szétzúzzák a betont és a szöget is beverik a puszta kezükkel. Mindezt úgy, hogy közben nem halnak bele. De mi a titkuk?

Az erős emberek versenye a funkcionális erőt méri. Ugyanazt teszik, amit az átlagemberek nap mint nap, csak könyv helyett mi egy nagy követ vagy jókora farönköt emelünk fel. A fizika nem változik, akár egy kőgolyóról van szó, akár egy dobozról a költözködés napján. Ám a fizikai erő megnyilvánulásai olykor ellentmondanak a józan észnek, és az erős emberek képességeit is a végsőkig próbára teszik.

A hivatásos erőember

Az erős emberek vetélkedésének egyik klasszikus versenyszáma a kőgolyó. Mindegyik kő több mint száznegyven kilogrammos. A felemelésük az egész testet igénybe veszi, minden izomcsoportra szükség van, de főként a hátsó izomcsoportok, így a comb hajlítóizmai, a farizmok, az alsó hátizmok, de még a széles hátizmok is dolgoznak. A kő megtartásához a mellizmokra, a bicepszekre és az alkarok izomzatára van szükség. Az erős emberek fizikuma valóban különleges, ám technikájuk korántsem annyira, mint gondolnánk: a kőgolyókat ugyanis úgy kell felemelni, mint bármely más tárgyat. Csak ne feledjük, amit az anyukánk tanácsolt. Az emelést a lábakkal és a farral, ne pedig a hátunkkal végezzük!

Sokak szerint a kamionhúzás az erős emberek versenyének fénypontja. De hogyan képes egy 136 kilós ember elhúzni egy nála nyolcvanötször nehezebb járművet?

A sportélettan szakértő arra volt kíváncsi, hogy az ember hogyan vontatja a kamiont, ezért biomedikai érzékelőkkel rakta tele a férfit, melyek mérik az izomműködését, valamint a légzésfunkció- és a pulzusszám változásait. Az adatokból pedig kiderült, hogy mennyire veszi igénybe a szervezetet a vontatás. Nem csak azt tudják meg, hogy milyen erővel húz, de azt is, hogy mikor, és melyik izmaival.

A tudósok nehézlégzésre és igen szapora pulzusra számítottak, ám a rendkívül intenzív izomterhelés ellenére az erőember légzése egyenletes maradt, a maratoni futókéhoz hasonlóan. Másodpercenként vett levegőt, de egész felületesen, alkalmanként egy litert szívott be. Ez egészen szabályos maradt a vontatás egész időtartama alatt, kifulladásnak vagy túlzott megerőltetésnek semmi nyoma nem látszott. A kamionhúzás látszólag az erő nagyságán múlik, pedig, mint kiderült, valójában az erő kitartó alkalmazása a lényeg.

Az erő kontra gyorsaság

Az emberfeletti teljesítmény alapeleme az erő és a gyorsaság. Az erő a vázizomzat egyidejű működése, súlyos tárgyak mozgatása céljából. A gyorsaság az a képesség, mely ezeket az izmokat azonnali  működésre, így a teher gyors mozgatására bírja. A kettő együtt adja ki a legjobb teljesítményt.

Valamennyi sportoló közül az erőemelők azok, akik leginkább megtestesítik a fizikai erőt. Az erőemelők minden izmukat egyidejűleg állítják munkába, hogy egy roppant súlyt egyetlen lassú, kitartó erőfeszítéssel felemeljenek. Az érem másik oldala az olimpiai súlyemelés, számukra a gyorsaság a kulcs.

A gyorsaság azonban nem csak az izmokon múlik, a lényeg az agyban megy végbe.

Aki nem szokott hozzá a nagy súlyok emelgetéséhez, az semmiképpen sem tud elég testi erőt összeszedni. Nem sajátította el ugyanis az úgynevezett ideg izom koordinációt. Az ideg izom koordináció akkor alakul ki, amikor az agy és a vázizomzat megtanul egy adott mozgássort. Minél többet gyakoroljuk, annál gyorsabban és pontosabban hajtják végre az izmaink. Olykor izomemlékezetnek is mondják, de a mozgásokat valójában az agyunk páratlanul bonyolult rendszere őrzi, így amikor meg kell ismételnünk a mozdulatsort, akkor már csak elő kell hívnunk a memóriánkból.

Amikor a súlyemelő megmarkolja a súlyzót, az agya bonyolult eseménysort indít útjára. Az úgynevezett motoros kéreg több ezer utasítást küld az izmoknak arról, hogy melyiknek és milyen sorrendben kell összehúzódnia. Így a kirobbanó erejű rántás felfelé gyorsítja a rudat, a súlyemelő a súly kilökésekor lebukik, és rugalmas energiát tárol az izmaiban, mint egy összenyomott rugóban. Majd felszabadítja a feszültséget és felegyenesedik, és végrehajtotta a tökéletes olimpiai gyakorlatot.

A titok nyitja

Az erő a gyakorlásból származik, a célnak megfelelő, folyamatos fizikai edzés és szellemi összpontosítás eredménye. Mi történik, ha valaki éveken át képezi a testét és a szellemét, hogy összhangba hozza az erőt, a gyorsaságot és a technikát az acélkemény csontokkal? A láb, a nyak, a fej vagy akár a fogak is romboló eszközzé alakíthatók.

A válasz arra, hogy miért nem törnek el a csontok egy betontömb áttörésénél, a csontok átépülésében kereshető. Ha egy átlagember sújtana le az oszlopra, akkor a karja csöves csontjait összetörné a becsapódás ereje. Az erőemberek csontjai azonban az ismétlődő ütésektől megerősödtek. Minél több mindent tör össze velük, annál keményebbek lesznek. A titok a csont belsejében rejlik.

Bár a csöves csontok üregesek, mint a szívószál, a belsejükben elmeszesedett lécek, úgynevezett csontgerendák hálózata található. A Wolff törvényeként ismert folyamat során ezek a lécek az igénybevétel hatására megnagyobbodnak, amitől a csont tömörebbé és erősebbé válik.

A karral törésnél sokkal veszélyesebb a koponyával eltörni a betontömböket. Az igazi veszély nem is a fejet fenyegeti, hanem a tartalmát…

A nagy erejű ütközés során fellépő lendületváltozás miatt az agy gyorsulva mozog a koponyához képest.

Az agyvelő és a koponyacsont között fellépő nyíróerők agyrázkódást és akár agysérülést is okozhatnak. A műszeres mérésekkor azonban megdöbbentő eredményt kaptak a kutatók: az erőembereknél a becsapódáskor nem a végzetes, sőt nem is az agyrázkódással járó értéket mérték, hanem sokkal alacsonyabbat, amelyet szinte alig jelzett a műszer. A rejtély nyitja a fej maga.

Egy tipikus fejsérülésnél a koponya hirtelen lefékeződik. Az agyvízben úszó agy elmozdul, és a koponyának ütközik, ami agyrázkódást eredményez. Az évek óta végzett edzések azonban rendkívül keménnyé és tömörré tették az erőember koponyacsontjait.

A másik fontos tényező a technika. Amikor lecsap a betonra, a feje nem áll meg azonnal, tovább mozog a széttört anyagon keresztül, így nincs hirtelen fékeződés és látható agysérülés sem.

Az erő, a gyorsaság, a teljesítmény és az emlékező izmok együttesen emberfeletti képességként mutatkoztak meg. A kőkemény csontok mindezt kirobbanó eredménnyel juttatták célba.

Adottság vagy fejleszthető?

A csontok erősítése nem csak a szuperemberek kiváltsága. Mindenki képes rá, és minél idősebbek vagyunk, annál fontosabb szerephez jut, hiszen az öregedéssel a csontjaink egyre törékenyebbek lesznek. Ha edzéssel növeljük a csontok vastagságát, akkor valószínűleg erősebbé és egészségesebbé válnak, és nagyobb erőknek tudnak majd ellenállni. Ám a csontokat nem csak betontöréssel lehet keményebbé tenni. A séta, a futás és a súlyemelés is segít megerősíteni őket, és ezzel elejét vehetjük a csontritkulásnak. A fantasztikus képességű erőemberek tulajdonképpen az átlagember felerősített változatai. Ők csak kihoztuk magukból a maximumot, hogy megmutassák, mire képes az emberi test.

Az alap: a tenyér

Ha nagy fizikai erőre gondolunk, nagy izmok jutnak az eszünkbe. Ám a nagy izmoknak és erős csontoknak is megvannak a maguk korlátai. Ennek az az oka, hogy a legnagyobb erőkifejtés is kis alapokra támaszkodik: a kezekre. Erős markolás nélkül a legerősebb ember sem tudná felemelni a hatalmas kőtömböket.

A kéz erejének titka a természet egyik legösszetettebb műszaki megoldása. Az általa kifejtett erő ugyanis nem magából a kézfejből indul ki, mivel az ujjakban nincsenek izmok: az ujjhajlító izmok a tenyérben és az alkarban helyezkednek el. Inak kötik össze őket az ujjakkal, amelyeket egy bábjátékos zsinegeihez hasonlóan mozgatnak, amikor összezárják a markot. A munkát a csuklók és az alkarok végzik el, a kezek közvetítésével. A kezek és a csuklók ereje a mindennapos, úgynevezett funkcionális erő része.

A sok vizsgálódás után egy kérdés maradt nyitva: végül is ki a világ legerősebb embere?

Ez is csak a feltételektől függ. A feladattól, a sebességtől vagy éppen a teljesítménytől. A legfontosabb azonban, hogy az erős emberek tudománya leleplezi az emberi test képességeit. Nemcsak velük, hanem bárkivel kapcsolatban, hiszen mindenkiben megvan a lehetőség, de meg kell dolgozni azért, hogy a lehető legjobban kihasználjuk.

Tüdőtorna

Nemcsak az izmok és a csontok, hanem a tüdő is edzhető.

A kísérlet abból áll, hogy az erőember a szájára szorít egy meleg vizes palackot, és addig fújja, amíg fel nem robban. A tömlő kidurrantásához 350 kilopascal nyomásra van szükség. Ez a légköri nyomás 3 és félszerese, amekkora egy teherautó gumiabroncsában van. Az emberfeletti teljesítmény titka itt is az edzés. Ahogyan a beton törésével a csontjait, a tüdejét is éveken át erősítette légző gyakorlatok segítségével.

Ezekkel bárki növelheti a tüdőkapacitását, de még az olyan betegségek tüneteit is enyhítheti, mint az asztma vagy a tüdőtágulás.

Már a napi mozgásmennyiség növelése is megdolgoztatja a tüdőt és a szívet, és fokozza azok teljesítményét, ráadásul a rekeszizom is erősebbé tehető. Tudjuk, hogy a tüdő kapacitása is növelhető, akár a kilélegzett térfogatot, akár a rekeszizom erejét tekintve.

Az élő szögbelövő

Az erő, a gyorsaság és az ideg izom koordináció együttese meghozza az emberfeletti teljesítményt.

De mi történik, ha egy erőemelő ereje és egy súlyemelő gyorsasága és mozgáskoordinációja egyesül egyetlen hétköznapi emberben?

A 175 centiméter magas, 76 kilós és 50 éves férfi olyan tárgyakat hajlít meg és tör össze, amelyeknek nem volna szabad elgörbülnie vagy széttörnie, legalábbis nem egy ember kezében. Például csavarkulcsokat, telefonkönyveket vagy akár bilincseket.

A kalapácskézzel képes egy szöget átütni egy serpenyőn és egy deszkán. Ennek a mutatványnak a nyitja az erő, amely a fizika meghatározása szerint a tömeg és a gyorsulás szorzata. Más szavakkal, a férfi kezének tömegét kell megszoroznunk azzal a gyorsulással, amellyel mozgatni tudja.

A keze tömege azonban csekély, körülbelül 450 gramm. Hogyan fejthet ki ekkora erőt? A vizsgálat közben készített felvétel megmutatja a titkot, ami nem más, mint a sebesség.

A mozdulatsor elején a férfi hátrafelé nyújtja ki a karját. A lehető legnagyobb ívben lendíti körbe a mereven tartott kart a vállízület körül. Úgy gyorsítja fel, mint egy golfütőt. Amikor a keze a feje fölött halad át, a hátsó lábát megfeszítve fokozza az ökle sebességét, így a keze 109 kilométer per órás sebességgel csapódik be. Az erő pontosan a szög fejére hat, és átüti a céltárgyon.