Hajléktalanok Dunakesziben

A hajléktalanszállók arra szolgálnak, hogy menedéket nyújtsanak azoknak, akiknek nincs hova hazamenniük. De sajnos nem mindenhol tudják befogadni őket, így sokan az utcán töltik az éjszakát.

Dunakesziben utcai gondozószolgálat és nappali melegedő működik, ahol próbálnak a hajléktalanokon segíteni.

– Éjjeli menedékhelyünk viszont sajnos nincsen, így éjszakára nem tudjuk elszállásolni az embereket, pedig nagy szükség lenne rá – mondja Kuti Zsolt, Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének igazgatóhelyettese. Az utcai szolgálat munkatársai hetvenöt embert látnak el, akik közül sokan a legalapvetőbb személyi iratokkal sem rendelkeznek: nincs személyi igazolványuk, TB-kártyájuk, adóigazolványuk. A szociális munkások segítenek az elveszett okiratok pótlásában, és próbálják a hajléktalanokat szállókon elhelyezni, illetve segítenek nekik munkát keresni.

– Az első feladat a felkutatásuk volt – mondja Kuti Zsolt. – Olyan helyeken is meghúzzák magukat, ahol nem is gondolnánk, de a többség várótermekben, lakótelepi lépcsőházakban, Duna-parti viskókban, sátrakban, szerszámoskamrákban, szénapadláson tölti az éjszakákat.

Az utcán élőknek általában rossz az egészségügyi állapota, így gyógyszerrel segítik, és kórházba szállítják őket, ha szükséges.

– Elsősorban arra törekszünk, hogy ne maradjon senki az utcán, de ha ez nem sikerül, akkor ott kell ellátni őket, ahol vannak, ezért plédet, ruhát, konzervet, meleg teát viszünk nekik – mondja az igazgatóhelyettes. – De éjszaka, főleg, ha hideg van, veszélyes kint lenni.

A gondozók térképeket készítettek a lehetséges menedékhelyekről, így célirányosan járhatják az utcákat, és az átutazóknak is segítséget nyújthatnak.

A nappali melegedő nyolc órán át tart nyitva, s reggeltől estig átlagban ötven-hatvan embert szolgál ki. Egyszerre húszan lehetnek bent, akiknek segítenek elintézni a hivatalos ügyeiket, például a nyugdíjaztatással, segélyekkel, leszázalékolással kapcsolatos ügyeiket, de akár a kórházi zárójelentések beszerzését is elintézik. Emellett tisztálkodási lehetőséget biztosítanak, illetve meleg ételt és új ruhát is kapnak a hajléktalanok.

A hetven százalékuk férfi, ami megegyezik az országos átlaggal.

– A válás után általában az anya kapja a lakást, nála maradnak a gyerekek is, és ha a férjnek még gyerektartást is kell fizetnie, nagyon könnyű megindulni lefelé a lejtőn – mondja az igazgatóhelyettes. – Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy megakadályozzuk azt, hogy ezek az emberek az utcára kerüljenek – teszi hozzá.

Miután valaki hajléktalanná válik, már nagyon nehéz normális életet élni, és visszakerülni a társadalomba.

Sokan vannak közöttük fiatalok és idősek, vagyis 30 év alattiak és 55 év felettiek. Ez a két réteg teszi ki a hajléktalanok jelentős hányadát. A fiatalok közül sokan kerültek ki állami gondozásból, akik nem tudják az idejüket beosztani, a pénzüket megtartani, és egyáltalán, nem tudnak alkalmazkodni.

– Ők azok, akiknek a nap 24 órájában megmondták, hogy mit és hogyan tegyenek, és az új helyzetben nem tudnak magukkal mit kezdeni – mondja Kuti Zsolt. Az idősek körében sok a leszázalékolt nyugdíjas. Ők nehezen jutnak be a szociális otthonba.

– A legtöbb esélyük a családok átmeneti otthonában élőknek van, mert maga a gyerek is motivációs tényező, és ők könnyebben vehetnek fel hitelt is – mondja az igazgatóhelyettes.

– A százhalombattai hajléktalanszállón sikerült egy jó rendszert kiépíteni: a nappali melegedő után az éjjeli menedékhely, majd miután munkát szereztek, az átmeneti szálló a következő lépés, és végül a kiléptető lakás, amelynek fenntartási költségei már szinte megegyeznek egy albérlet költségeivel.