Született zsenik

Vajon mitől olyan különlegesek a tehetséges gyermekek? Egyszerűen csak szorgalmasabbak lennének másoknál, vagy eleve zseniális aggyal jöttek a világra?

A hétéves Marc különleges kisfiú. Míg barátai pizsamába bújva lefekvéshez készülődnek, addig ő ünneplőbe öltözik, és klasszikus hangversenyre indul, de nem nézőként, hanem előadóként. Marc emlékezetből több mint negyven klasszikus művet le tud játszani zongorán.

Főleg a nehéz darabokat szereti, azokat, amiket a tanára még nem javasol neki, mert túl sok oktávot kell lejátszani bennük…

Agyi adottságok

A Marchoz hasonló talentumok történetei látszólag ellentmondanak a logikának, de a tudomány lassan fényt derít az istenadta tehetségek rejtélyére. Agykutatók több tucat hivatásos zenész agyáról készítettek MR-felvételeket, hogy megfejtsék, hogyan fejlődik ki bennük az a szellemi képesség, melyet hivatásuk megkövetel. Aligha akad még egy olyan képesség, még egy olyan elfoglaltság, mely ennyire igénybe venné a szellemi kapacitást. Csak az a kérdés, hogy az agy mely részei nem aktivizálódnak, miközben valaki hangszeren játszik.

A zenélés többszörös igénybevételt jelent, hiszen a muzsikusok elolvassák a hangjegyeket; hallják a hangnemeket; mozgatják az ujjaikat, és folyamatosan figyelnek arra, amit játszanak. Azt találták, hogy a zenészek agya látszólag erre a hivatásra termett, mivel bizonyos területei az átlagosnál fejlettebbek.

Az egyik ilyen régió a kisagy, ami az agy keringésének csak tíz százalékát igényli, viszont e kis térfogatban több idegsejt zsúfolódik össze, mint az agy többi részében összesen. Ez a központ vezényli a szervezet több ezer idegrostjának mozgását, ezért nehezebb feladatokat és gyorsabban lát el, mint az agy más területei. Egy ügyes zongorista másodpercenként akár harminc hangjegyet is tökéletesen tud lejátszani, azaz a nagyobb méretű kisagy biztos, hogy előnyt jelent.

Egy másik terület, ami a muzsikusok agyában szintén terjedelmesebb, a kérgestest, ami a két féltekét összekötő csíkszerű idegrosttömeg. Ez a terület a zongoristáknál a hivatásuk szempontjából döntő, hiszen tökéletesen össze kell hangolniuk a testük bal és jobb oldali mozdulatait. Mindegyik oldalt külön agyfélteke irányítja, ám a zenészeknél különösen fontos, hogy a két félteke tökéletes harmóniában együtt tudjon működni. A nagyobb kérgestest több idegrostot tartalmaz, így több ingerület juthat át a másik oldalra, ami felgyorsítja a féltekék közti kommunikációt.

Örökölt tehetség?

Az abszolút hallás a rendkívül fejlett memórián alapul. Vannak olyan emberek, akik már kiskoruktól rendelkeznek ezzel az emlékezőképességgel, és pontosan meg tudják mondani, hogy milyen frekvenciájú egy adott hang. Akár 440 hangot is felismernek.

Egy kiváló muzsikus kíváncsian teszteli, hogy valójában mennyire jó Marc hallása. Marc számára egy zenei hang felismerése éppoly egyszerű, mint egy színárnyalat megnevezése. Ilyen tehetséggel tízezer ember közül csak egy rendelkezik.

Az abszolút hallás önmagában még senkit sem tesz zenei zsenivé, bár kétségtelenül hasznos. Egyes muzsikusok olyan kiemelkedően tehetségesek, hogy a hétköznapi szemlélő számára úgy tűnik, mintha minden bizonnyal a génjeikkel örökölték volna ezt a képességet. Vajon létezik olyan fogalom, hogy a zsenialitás génje?

A londoni kutatók az intelligenciát kódoló géneket szeretnék megtalálni. Ők egypetéjű és kétpetéjű ikreket hasonlítanak össze, hogy megvizsgálják, mennyire azonosak. A gyerekek olyan tesztsorozatokat végeznek el, melyek az intelligenciájuk mérésére szolgálnak. A közösen felnevelt, fiatal ikerpárok ugyanolyan miliőben nevelkednek, ami lehetővé teszi, hogy a kutatók a környezeti faktorokat kivonják az egyenletből. A genetikailag azonos, egypetéjű ikrek eredményeit a genetikailag eltérő, kétpetéjű ikrek teljesítményével hasonlítja össze. Ha különbséget észlel az ikrek által elért pontszámokban, akkor azt csak veleszületett tényezőkkel lehet magyarázni.

A kutató számos ikerpár DNS-mintáját megkapta, így megpróbálkozhat e herkulesi feladattal.

Az a probléma, hogy az emberi DNS-t hárommilliárd nukleotid építi fel, és több millió különbség lehet az egyes DNS-minták között. Az évek alatt tízezer ikertől gyűjtöttek DNS-mintákat. A minták alapján összehasonlíthatják a magasabb pontszámot produkáló ikrek DNS-ét a gyengébb teljesítményű ikrekével. A remények szerint ez majd segít azonosítani azokat a géneket, melyek a gyerekek IQ-eltéréseiért felelősek, de minél intenzívebben keresik azokat, annál több ilyet találnak...

Még több száz gén kölcsönhatása sem eredményez zsenialitást, bár a tudósok szerint olyan különleges hajlammal ruházhatják fel a gyermeket, mely később fejleszthető lesz. Így a zenei képességgel, az olvasás szeretetével vagy a sport iránti hajlammal megáldott gyermekek úgy válogatják és alakítják lehetőségeiket, és egyúttal módosítják is környezetüket, hogy elősegítsék tehetségük kibontakozását.

Azzal a folyamattal párhuzamosan, ahogy a gyermekek növekednek, és megvalósítják önmagukat, ezek a kezdeti, csekély mértékű eltérések egyre markánsabb különbségekké válhatnak.

Akarat nélkül nem megy

A tehetséges gyermekek sikere nemcsak veleszületett, kiemelkedő adottságuknak, de vasakaratuknak is tulajdonítható. Az igazán tehetséges gyerekeket heves indulatok motiválják, és szenvedélyesen törekednek a tökéletességre. Az igazán tehetséges gyermek egyik ismérve, hogy tökélyre törekszik, például magától akar gyakorolni, és el sem lehet vonszolni például a zongora mellől.

A tehetséges gyerekek másképp gondolkodnak és tanulnak. Ha olyasmit művelnek, ami kedvükre való, akkor módosult tudatállapotba kerülnek. Ha valakinek kiemelkedő képessége van a tanuláshoz, akkor könnyebben sajátítja el a dolgokat, és egyfajta flow-élmény keríti hatalmába. A flow az az optimális állapot, melyet alkalmanként mindenki átélhet, ha teljesen feloldódik az aktuális cselekvésben, és ilyenkor elveszíti minden időérzékét.

A tehetséges muzsikusok mérhetetlen örömöt lelnek a zenélésben, és minél többet zenélnek, annál ügyesebbé válnak, így még jobban élvezik azt. Ez egy hatásos körforgás, mely felerősíti a tanulás folyamatát.

A csillapíthatatlan tudásszomjnak azonban megvan az ára. Ezekre a gyerekekre sok konfliktus vár az iskolában, pont azért, mert különböznek a többiektől. Egy másik probléma a barátok kérdése. Amiatt, hogy merőben mások, mint a többiek, nem találnak barátokat maguknak, és gyakran magányosakká válnak. A tehetséges gyerekeket az a veszély fenyegeti, hogy csodabogaraknak bélyegzik őket. Abban is különböznek másoktól, hogy nem néznek annyi tévét, nem játszanak videojátékokkal, viszont több időt töltenek olvasással, könyvtárban, szabadban való játékkal.

A kamaszkor komoly akadály a tehetséges gyermekek számára, és a gondokért nem csak a hormonokat okolhatjuk. Kamaszkorban ugyanis az agy ismét felszámolja a neuronkapcsolatok egy részét, és a feleslegesnek ítélt szinapszisok újfent kihullnak a rostán.

A tinédzserek számára a legutoljára éretté váló agyterület, a prefrontális kéreg a legfontosabb, ami az ítélőképességért és az önuralomért felelős. Ez az erkölcsi központ normálisan még a húszas évek elejéig fejlődik.

Mikor kezdődjön a nevelés?

Az agy jelentős alkalmazkodóképességgel rendelkezik. A tudósok szerint bárkiből, aki megfelelő környezetben, optimális körülmények között nevelkedik, felnőttként kiváló zenész lehet, a fejlődő agy ugyanis egyszerre sebezhető és rendkívül fogékony.

A hetvenes évek elején egy csapat kutató hátrányos körülményű vidékeket keresett fel, ahonnan száztíz újszülöttet válogattak össze egy különleges kísérlethez. Attól kezdve, hogy valaki lemarad a tanulásban, és elkezdik lassúnak vagy olyasvalakinek bélyegezni, mint aki nem egészen képes megfelelni, az emberek már másképp viszonyulnak hozzá. Alacsonyabb követelményeket támasztanak irányába, és amint ez bekövetkezik, észre lehet venni, hogy a gyermekek szemében kialszik a fény.

A csoport tagjai hittek abban, hogy meg tudják törni ezt az ördögi kört. Meishay hathetesen került bele a programba, és gondoskodtak arról, hogy lekösse szellemi kapacitását. A kutatók kétszáz oktatójátékba sűrítették a fejlődésneurológia legújabb tudományos eredményeit.

A fejlesztés egyik fontos alapelve, hogy figyeljünk a gyermek jelzéseire, mert ha a gyermek érdeklődik valami iránt, akkor azt hajlandó is megtanulni. Csak olyan feladatot adtak neki, amit aktuálisan a gyermek valószínűleg könnyedén végre tud hajtani; amihez megvannak a képességei, és ezt olyasmi követi, ami csak kisebb erőfeszítésébe kerül. De a program nem csak játékot és szórakozást kínált a gyermekeknek, mert a kutatóknak tudniuk kellett, hogy az ingerek változást eredményeztek-e az agyműködésükben.

A gyerekek rendszeresen IQ-teszteket oldottak meg, és eredményeiket összehasonlították a különleges fejlesztésben nem részesült kortársaikéval.

Három hónapos korban még nem láttak különbséget köztük, ugyanígy hat, kilenc vagy tizenkét hónapos korban sem. Tizenöt hónapos kortól azonban már eltérést tapasztaltak abban, ahogyan a gyerekek szó szerint felfedezték a világot.

Az ingergazdag környezetben nevelt gyermekek gyorsabban tanultak, folyékonyabban beszéltek és magasabb IQ-pontszámot produkáltak, mint kortársaik.

Kétéves korukra már szembeszökő különbség támadt a két csoport között, és hároméves korukra már tudták, hogy jóval megelőzték kortársaik teljesítményét.

Ötéves korukban beiskolázták a programban résztvevő gyerekeket, de bárhová kerültek is, mindig visszatértek, hogy ellenőrizzék fejlődésüket, és ekkor következett az igazi meglepetés. Megtartották az IQ-tesztekben mért előnyüket, magasabb képesítést szereztek és jobb állásokhoz jutottak, ami szilárd bizonyítékul szolgált, hogy a korai ingergazdag környezet tartós hatást gyakorolt az életükre. Meishay például főiskolai diplomát szerzett és most New Yorkban dolgozik.

A korai fejlesztés nemcsak a gyerekek IQ-szintjét emelte meg, hanem a tanulási módszerek elsajátításában is segítségükre volt. Harmincöt évvel a program elindítása után az eredményekből kristálytisztán látszik, hogy az agy számára nem létezik olyan fogalom, hogy idő előtti tanulás. Ez különösképp igaz a zenére, amikor a korai kezdés az elfogadott.